8. fejezet

-Na akkor.-csapta össze a kezeit Niall.-Este egy parti itt nálatok?
-Nálunk?-tátva maradt a szám.-Nem Niall.
-Miért nézel rám ilyen ridegen?
-Figyelj Niall... kicsi a lakásunk, és valljuk be, hogy anyagilag nulla vagyok.-nevettem el magam.-Nem engedhetem meg magamnak, főleg most hogy Noah nincs itt.
-Jó jó.-kapkodott levegőért.-Hülye ötlet volt bocs.
-Tényleg ne haragudj Mr. Szőkeség de...
-Nálam lesz a buli.-szakított félbe.-Hogy ez eddig hogy nem jutott eszembe.-a tenyerével a homlokára csapott
-Nálad? Meg milyen buli? Niall áruld már el mit forgatsz a fejedben.
-Tehát mivel szeretném Noaht megismerni közelebbről, meg persze téged sem hagylak ki.-tette fel a mutatóujját.-Meg ugye Noah bejutott az X-faktorba ami ugye nagy szó, ezért arra gondoltam, hogy tarthatnánk neki egy meglepetés partit ahol megünnepelnénk őt.-lelkesedett
-És akkor ez ma este lenne?-néztem rá gyanakvó tekintetel
-Igen.-ugrándozott mint egy kisgyerek
-Természetes benne vagyok.-adtam be a derekamat.-Mikor, és hol lesz, és nekem mit kéne csinálnom?
-Én már elkértem Simontól Noaht az le van zsírozva. Neked már csak felkéne hívnod Noaht, hogy rohanjon haza mert hatalmas nagy gond van. Egy kocsit meg értetek küldök...-ránézett az órájára-mondjuk olyan 8 körül, oké?
-Szép munka Niall.-fogtam vele keze gratulácíóként.-Még egy kérdés, kik lesznek ott?
-Hívd meg a barátaitokat nyugodtan.
-Barátainkat?-tágra nyíltak a szemeim, a "barátok" szó hallatán
-Barátaitokat.
-Nekünk azok nincsenek itt.-a földet kezdtem el bámulni
-Mi itt vagyunk nektek, még ha többiekkel nem is találkoztatok.-nevette el ismét magát.
-Akkor mi legyen?
-Bízd ide!
-Még az életet is.-adtam a választ
-Most mennem kell próbára, és akkor este 8.-állt fel a kanapéról
-Kösz Niall hogy így törődsz Noahval...ez olyan kedves.
-Majd erről később beszélünk még. Szia Daisy.
-Viszlát.-kinyitottam előtte az ajtót, és pillanatok alatt elhajtott  fekete csodajárgányával.
A napom többi részét az interneten töltöttem. Ollynak 2 hét múlva nagy koncertje lesz itt Londonban, és 6 szettet kell összeállítanom neki, és holnap estig le kell adnom a rendelést, hogy milyen ruhák kellenek neki. Bevallom...nem ilyen állsára számítottam, de megélhetésnek tökéletes számomra. Nem sok pénz jön be belőle...de jobb mint a semmi. Szépen lassan közeledett az óra pontosan 7 órát mutatott. Itt az idő. Felhívtam Noaht. Mindig is szerettem színészkedni, ezért előadtam neki hogy rohanjon haza, mert hatalmas nagy gondban vagyunk. A ruhámat kikészítettem már, de direkt nem vettem még fel, nehogy gyanút fogjon.

-Daisy mi történt?-rontott be a házba Noah egy melegítőalsóba, és pulcsiba
-Először is gyere öltözz át, aztán majd mindent megtudsz!

-Daisy!-néz rám idegesen.-Kérlek, szépen kérlek áruld el hova megyünk, és mi történt? Nagyon megfélemlítessz.
-Ne gondolkodd túl a dolgokat. Mindent megtudsz a maga idejében.
-Mindjárt 8 óra...nekem hamarosan visszakéne mennem.
-Mindjárt 8? Jajj de jó.-nevettem el magamat.-Akkor gyerünk a ház elé, elszívünk egy cigit, és megtudsz szép lassan mindent.
-Ne csigázz Miss Austin.-emelte fel a kezét
-Gyere Noah, ne aggódj.-megfogtam a kezét, és kiráncigáltam a házunk elé, rágyújtottunk. Épp, hogy elszívtuk megjelent egy hatalmas ezüst autó. Igen Niall küldhette.-szólalt meg a tudatalattim.
-Daisy?!
-Gyere szálljunk be.-húztam magam után
Szerencsére az autóba Noah nem kérdezett semmi, csak meredt maga elé, és próbálta feldolgozni, hogy mi történik vele, és gondolom kombinált is hogy mi fog történni az elkövetkezendő pár órában.
20 perce utazhattunk, amikor az autó lefékezett, és hátranézett ránk, utalva ezzel arra, hogy megérkeztünk.
A szívem a torkomban dobogott, és izgultam, hogy mi lesz, Niall miképpen szervezte meg a bulit.
-Daisy, kérlek áruld el, hogy vagyunk.-könyörgött
Épp azon gondolkoztam, mit fogok neki mondani de ekkor kinyítódott a bejárati ajtó, ahol Niall mosolygott ránk.
-Sziasztok lányok, örülök, hogy itt vagytok.
-Daisy ez mégis mit jelentsen?-kerekedtek ki Noah szemei
-Majd Niall mindent elmond, az ő ötlete volt.-emeltem fel a kezeimet
-Gyertek be.-tárta ki az ajtót előttünk
Őszintén szólva hatalmas csalódás ért engem akkor amikor beléptem Niall lakásába. Senki nem volt. Csak mi hárman. Mesés. Most én mit fogok itt kezdeni? A hülye is látja, hogy Niallnek nem közömbös Noah, és Noahnak se Niall. És én? Mi leszek, gyertyatartó?! Noahért megteszem.
-Tehát Noah.-csapta össze a tenyerét.-Én terveztem ezt az estét, hogy megünnepeljük azt, hogy te bejutottál az élő showba.
-Ez most komoly?-kezdett el könnyezni
-Ez így igaz.-szóltam közbe, és körülnéztem a tágas lakásban
-Gyere Noah.-mutatott egy hatalmas kert fele.

*Noah szemszöge
Teljesen ámulatba ejtett Niall, amikor megpillantottam, hogy a kertben berendezett egy kisebb "éttermet". Egy kis asztal volt, és körülötte 2 szék volt. Meglepődtem, hogy miért 2 szék? Mi Niallel kimentünk a kertbe, Daisy pedig kényelembe helyezte magát a kanapén.
-Niall, ez valami csodálatos.-néztem körül a kertben.-Te ilyen romantikus vagy? Vagy ezt én miért kaptam?
-Megszeretnélek jobban ismerni Noah.-közelebb lépett hozzám.-Sokkal közelebbről.-és egy apró csókot nyomott az arcomra.

*Daisy szemszöge
Rettentően mérges volt Niallre, hogy engem egyeül hagyott.. igen gyertyatartó lettem. Ezért benéztem a hütőbe, kerestem magam kaját, levetettem a magassarkúmat, és kényelembe helyeztem magamat a hatalmas plazma tv előtt. Néha néha hátrafordultam, és kinéztem a kertbe, hogy haladnak Noah és Niall között a dolgok. Mit ne mondjak... a haragom kezdett elszállni, amikor ránéztem Niallre aki hatalmas nagy csodálattal nézett a fecsegő Noah felé. Annyira gyerekiesen mutatja ki az érzéseit Noah felé, de épp ezért különleges ez az egész kapcsolat közöttük. Elidőzök rajtuk, de ezt a ház csengője zavarta meg. Niall ügyet sem vetett arra, hogy csengetett valaki, ezért én mit se gondolva az ajtó elé futottam, és kinyitottam.
-Hát te?-nézett végig rajtam
-Neked is szia Harry. Gyere be elmesélem a dolgokat.-invitáltam
*Elmeséltem neki mi történt.
-Tehát akkor most unatkozol?-kérdezte
-Szerinted? Lenne jobb dolgom is...de ez van. Amúgy téged mi szél fújt ide?
-Úgy beszéltük meg Niallel, hogy lazítunk ma este..sör film hasonlók, de ezek szerintem ez nem jött össze, úgyhogy én lassan megyek is.-mondta hideg hangon. Nem tudom hova tűnhetett az a jó kedvű Harry akivel a büfénél beszélgettem.
-Jó éjt.-ennyit tudtam csak hatalmas csalódottságomban kinyögni.
-Te most egymagad fogsz itt ülni, nem is tudom meddig?-kelt fel a kanapéról
-Igen Harry.
-Akkor tessék.-nyomott a kezembe egy üveg sört, majd segített kibontani
-Maradsz?
-Igen.-válaszolt ismét olyan hidegen.-Megnézhetünk egy filmet is.-kisebb mosolyra húzódott a szája

7. fejezet

-Harry miért néznek ennyire meg az emberek?-kérdeztem megszeppenve
-Téged?-kezdett el nevetni
-Igen engem...pedig te vagy a világsztár nem én...
-Azért néznek téged mert most velem vagy, és azt várják, hogy hátha eltudnak kapni egy olyan pillanatot, amikor megfogom a kezedet, megölellek, vagy netán megcsókollak.
-Jézusom, hát ilyet nem fognak látni.-nevettem el én is magamat
-Na és te mit kérsz?-kérdezte, miközben megérkeztünk a büféhez
-Legyen egy melegszendvics.
-Két melegszendvicset szeretnék.-mondta Harry az eladónak
Megkaptuk a kajánkat, és leültünk egy asztalhoz beszélgetni.
-Szerinted mi lesz Noah sorsa itt az X-faktorban?
-Nagyon tehetséges, de azért még sokat kell tanulni, de szerintem simán megállná a helyét, de még én ilyen dolgokról nem beszélhetek, ne haragudj.
-Én vagyok a hülye, hogy megkérdeztem. Öhm amúgy...-próbáltam terelni a témát
-Te ismered Ollyt?-vágott bele Harry a mondandómba
-Igazából, én lettem az új stylistja.-mosolyogtam.-De miért?
-Ez vicces történet. Tegnap beszélgettem vele, és mesélte, hogy megismert egy lányt, aki az új stylistja lesz, és hogy mennyire hasonlít rám belsőleg. Én meg hát egyből rád gondoltam.-nevetett
-Hmm milyen kicsi a világ.
-Amúgy te milyen származású vagy?-kérdezte
-Ennyire hallatszik az akcentusom?
-Nem nem, ne értsd félre...-magyarázkodott
-Szóval fura az akcentusom. Egyetértek.-nevettem el magamat.-Amúgy meg magyar vagyok...mármint Magyarországon nőttem fel, viszont az apám az angol.
-És az apukád és Magyarországon él?-kérdezte lelkesedve
-Nem tudom...-szomorodtam el.-Amikor megszülettem elhagyott engem is meg anyut is, azóta se én se anyu nem tud róla semmit.
-Ohh ne haragudj...
-Nem tudhattad, de most már ezt is tudod.
-Kiengesztelhetlek valahogyan?-nézett rám bűnbánóan
-Harry...hagyjad már, erre semmi szükség. Ohh egy pillanat.-szóltam közbe, mert megcsörrent a telefonom.
-Igen?-szóltam bele telefonomba
-Szia Daisy, itt Taylor. Csak azért hívtalak, hogy nincs kedved ma valahova elmenni? Tudod, csak pár hetet vagyok itt Londonba, aztán utazok haza Amerikába. Na mit szólsz?
-Jajj szia, de igen van kedvem. Hova menjek?
-Az Abbey Road adásában fogok ma fellépni, eljönnél? Utána meg beülnék valahova. Elmegy érted a sofőröm, rendben?
-De aranyos vagy, persze szívesen elmennék. Hányra legyek kész?
-8ra ott lesz érted. Puszi
-Szia szia.-köszöntem el
-Na látom lett az estére programod.-szólt közbe Harry
-Az egyik barátnőmmel találkozom.-szándékosan nem mondtam el Harrynek, hogy Taylorral fogok találkozni.
-Én meg szerintem ma döglődös estét fogok tartani egyedül. Egyik legjobb dolog.
-Húú hát nekem nem is tudom, hogy mikor volt utoljára szabad estém...
-Miért mondod ezt?
-Tudod én eddig egy Starbucksban dolgoztam, és volt amikor estig bent kellett lennem, aztán korán reggel megint mennem kellett... kicsit már elegem volt belőle, de hát muszáj volt néha túlóráznom.
-Elég megrázó életed lehetett.-nézett a szemeimbe
-Nem volt könnyű...de talán most majd minden jobbra fog fordulni.-mosolyogtam
-Áááá Daisy de jó, hogy eljöttél!!-rohant oda hozzám sikoltozva Noah
-Mi történt?-álltam fel az asztaltól
-Tovább jutottam! Mehetek az élő showba ami 1 hét múlva szombaton lesz.-ugrándozott
-Úristen Noah! Nagyon gratulálok.-öleltem meg.-Hihetetlen vagy.
-Had gratuláljak én is.-állt fel Harry is az asztaltól.-Simon nagyon megkedvelt téged...bár nem csak Simon.-suttogta magába
-Köszönöm szépen. De ezt meg hogy érted?-nézett Harryre értetlenkedve
-Azt majd megtudod.-nevetett.-Na de lányok, én most megyek. Sziasztok.-köszönt el
-Szia Harry.-köszöntünk kórusba Noahval
-Noah drágám, úristen nagyon büszke vagyok rád, tudtam hogy sikerülni fog.
-Tudtam, hogy el fogsz jönni. Imádlak.-borult újra a nyakamba
-Hazamegyünk?-kérdeztem
-Sajnos én nem... be kell költöznöm a X-faktor házba...-szomorodott el
-Ezt most nem mondod komolyan?-döbbentem le.-Ez a dolog teljesen kiment a fejemből
-De...hidd el nekem is kiment a fejemből teljesen...ne haragudj.
-Noah hagyjad már ! Neked ez az álmod, és most valóra válthatod, rám most nem kell gondolnod. Csak magaddal foglalkozz!
-Mindent nagyon köszönök. De most tényleg rohannom kell.-ölelt meg
-Aztán vigyázz magadra.-öleltem meg én is
Nagyon feldobott az, és persze egyben rettentően örültem annak, hogy Noah bejutott az élő showba. Ez egy hatalmas dolog. Gyorsan fogtam egy taxit, és siettem haza, hiszen vészesen közeleg a 8 óra, és addig el is kell készülnöm. Amikor éppen szálltam ki a taxiból megpillantottam, hogy valaki az ajtó előtt ácsorog.
-Hahó.-szóltam oda az ismeretlen emberhez
-Ohh szia.-megforult, és akkor láttam, hogy ki is az
-Niall, te meg mit keresel itt?-kerekedtek ki a szemeim
-Én igazából Noah-hoz jöttem, csengettem de senki nem nyitott ajtót. Gondoltam várok egy kicsit.
-Fu, nem jössz be? Elmesélem mi történt.
-Szóval akkor nincs itthon... na mindegy értem én a helyzetet, van valakije, oké felfogtam. Szia Daisy.-megfordult majd a kocsijához futott
-Niall ! Noah bekerült az X-faktor élő showjába.-kiabáltam utána. Niall hirtelen megdermett, majd visszasétált hozzám.
-Hogy mi?-szomorúságod, egyben örömöt fedeztem fel a szemeiben
-Igen bekerült, és most költözik be a közös házba. Ahol anno ti is laktatok. Ezért nincs most itt, és Niall nyugi már Noah-nak nincsen senkije.-nevettem el magamat
-Beégtem, ugye?-nevette el ő is magát
-Annyira nem.-nevettem tovább.-Viszont most ne haragudj meg, de nekem sietnem kell, mert hamarosan találkozok az egyik barátnőmmel, és hát sehogy se állok még.-néztem végig magamon
-Megértelek. Azért majd még beszéljünk már oké?
-Én itt lakom, jöhetsz bármikor.
-Köszi, szia.-köszönt el
-Szia.
Becsaptam magam mögött az ajtót, majd rohantam a szobámba, hiszen hamarosan megérkezik a kocsi.

Pontban 8.kor dudáltak, jelezve azzal, hogy indulás. Taylor sofőrje eléggé szűkszavú volt. Köszönt, és ezzel levolt tudva a fél órás kocsi út. Amikor megérkeztem azonnal megpillantottam a hátsó ajtónál Taylor, és odasiettem hozzá.
-Szia Daisy, örülök hogy eljöttél.-köszöntött Taylor
-Szia, én pedig köszönöm, hogy elhívtál.-ölelt meg
-Gyere megmutatom hova üljél le, és olyan 1 óra múlva pedig beülünk valahova.
-Jó lesz.-válaszoltam
Taylor 3 dalt adott elő. I knew you were trouble-t, 22-t, és a Red-et. Birom Taylor meg minden...de az énekhangja nekem személyszerint nem nagyon jön be. Gyorsan eltelt a műsör, majd megkerestem Taylor és elindultunk egy kisebb étterem féleségbe.
Nagyon jót beszélgettünk, ettünk, ittunk jó volt mindaddig amíg fel nem hozott, egy számomra kínos témát.
-Daisy...mi van közted és Harry Styles között?-köpni nyelni nem tudtam
-Ezt..ezt meg hogy érted?-kerekedtek ki a szemeim
-Elég sok kép terjengett rólatok twitteren, miközben egy büfében ültök.
-Jajj Taylor ne aggódj semmi sincsen között. Sőt még barátoknak se neevzném magunkat. Tudod Simon partiján mutattak be minket egymásnak, aztán összetalálkoztunk az X-faktor székházánál. Ennyi.
-Akkor megnyugodtam. Köszi, hogy elmondtad.-éreztem, hogy nagy kő esett le a szívéről
-Ne haragudj, nem akarok a magánszférádba betolakodni, de te még mindig odavagy Harryért, igaz?
-Ez egy hosszú történet...de lehet.
-Na mesélj, hosszú még az éjszaka.-nevettem
-Most a vendégem voltál, úgyhogy gyorsan fizetek, aztán egy kis séta közben elmesélem.-mondta majd odahívta a pincért, és fizetett.
-Na akkor mesélsz?-léptünk ki az étterem ajtóján
-Minden 2 évvel ezelőtt kezdődött. Igazából, csak 1-2 hónapig voltunk együtt nem sokáig. Csak...tudod... én nagyon elbasztam ezt az egészet. Bolond voltam, és nyomulós, és kiszerett belőlem.
-Mert ennyi idő alatt megszerett téged?-kérdeztem vissza
-Nem.-nevette el magát
-Akkor Taylor..most őszintén. Szerinted van esélyed még nála?
-Nem hinném...de akkor is..annyira bánom ezt az egészet, hogy így alakult.
-Ő szakított veled?
-Igen...amikor egy szigeten voltunk nyaralni. Bár ez az egész médiafogás volt...de akkor is. Daisy kérlek segíts.-fogta meg a kezeimet
-Én? Segítsek? De mégis miben?
-Úgyis fogtok még találkozni Harryvel, és rákérdezhetnél, hogy érez-e még irántam valamit.... vagy valami ilyesmi.
-Taylor...nem ígérhetek semmit se, de majd ha talán találkozok vele, akkor majd puhatolózok, rendben?-mosolyogtam
-Köszönöm szépen. Viszont én most megyek, ebbe a szállodában szállok meg. Már csak 1 hetet leszek itt Londonban. Remélem azért még találkozunk, megkedveltelek.
-Nyugi Taylor, minden rendben lesz. Jóhogy fogunk még találkozni. Jóéjt.-köszöntem el
-Neked is.

*Másnap reggel
Elég kómásan keltem fel. Ha még ennyi nem lett volna elég, akkor még az is rátett egy lapáttal, hogy valaki eszeveszettül nyomta a csengőt. Kimásztam nagy nehezen az ágyból, belebújtam a mamuszomba, és a köntösömbe majd az ajtó felé vettem az irányt.
-Jézusom, Niall..te meg mit keresel itt ilyen korán?
-Neked is szia Daisy. Délután 11 óra van.-nevette el magát.-Na de bemehetek?
-Jajj bocsi, persze gyere. Érezd magad otthon.-nyitottam ki előtte az ajtót
-Igazából azért jöttem, mert ma estére egy hatalmas nagy dolgot találtam ki. Mond, hogy estére nem terevztél semmit?!
-Ráérek.-nevettem el magam

6. Fejezet

-Tessék?-szóltam bele a telefonba
-Noah-val beszélek?-szólt bele egy ismeretlen hang
-Igen én vagyok az.
-Ohh szia, én Emily Joss vagyok, Simon Cowell asszintense, így más tiszta a kép?-nevetett a telefonba
-Jó napot, mi történt?
-Jajj semmi rosszra ne gondolj csak megkért Simon, hogy téged feltétlen értesítselek arról, hogy az X-faktor menetrendje változni fog, és hogy ma délután 4re gyere be a székházhoz, és mindent elmondanak mindenkinek.
-Köszönöm, hogy szóltál, ott leszek.
-Szia Noah.-köszönt el
Ahogy letettem a telefont, visszaborultam az ágyamra, és elkezdtem agyalni, hogy miben változhat meg a műsörnek a rendje? Érdekes. Aztán persze ismét eszembe jutott a tegnap este, és Daisy szavai. "Tudja a telefonszámod? Nem. Tudja hol laksz? Nem."
Rossz beismerni, de teljesen igaza van.

*Daisy szemszöge
Az állásinterjúm volt az eddigi legjobb dolog az életemben. Felvettek, és nem is akárkihez. Én fogom Olly Murst öltöztetni mindegy egyes megjelenésénél. Nagyon izgatott vagyok.
Ahogy hazaértem csak annyit láttam, hogy Noah még mindig az ágyban fekszik.
-Noah kelj már fel. Lassan 3 óra.
-Mi??? 3 óra??-pattant fel azonnal
-Igen...amúgy meg felvettek.-kezdtem el ugrálni
-Úrsiten Daisy, nagyon büszke vagyok rád.-ölelt meg.-Viszont nekem rohannom kéne, mert 4re a székházhoz kell érnem, mert ilyen X-faktoros megbeszélés lesz.
-Ja igen tényleg jó, hogy eszembe jutattod, hogy az én barátnőm hamarosan sztárrá fog válni.
-Gyorsan elmegyek tusolni, addig kérlek készíts ki nekem valami jó kis ruhát, teeee te kis stylist.
Noah szószerint berontott a fürdőbe, én pedig elkezdtem a ruhái között turkálni. Ezt választottam neki:

-Fúh Daisy, ebbe biztos jó leszek?-nézett végig magán Noah
-Nem a külsőd fogja eldönteni, hogy a versenyben maradsz-e, hanem a hangod drága, de kibaszott gyönyörű vagy.-adtam a válaszomat
-Köszönöm.-ölelt meg
-Na hajrá, és csak ügyesen tudod.

*Noah szemszöge
Vészesen közelítettem a székház felé, és a szívem rohamosan verni kezdett, mégis ezen múlik az elköevtkezendő életem. Mikor beértem lejelentkeztem a recepciós pulton, és megkaptam az utasítást, hogy melyik terembe kell mennem. Elérkeztem a 10es számú ajtóhoz, majd benyitottam. A terem tök üres volt. Egy árva lélek nem volt ott. Rohadt ideges lettem, hogy most a franc fog történni, de inkább leültem egy székre, mert éreztem hogy a pulzosom az egekben van, és el fogok ájulni. Pár perce már biztos ott ülhettem amikor benyitott egy ismeretlen emberke.
-Noah vagy ha nem tévedek, ugye?-szólított meg egy körübelül 40 éves férfi
-Igen igen jó napot.
-Akkor elmondok neked pár dolgot, de készülj fel mert izgalmas órák állnak előtted.
-Úristen nagyon félek.
-Arra semmi szükség, sok jót hallottam már rólad. Tehát egy szó mint száz az műsör időpontját sokkal előrébb hozták mint kellett volna. Az élő adás 1 hét múlva el fog kezdődni.
-Az meg hogy lehet? Még ki se választották a csapatokat és a mentorokat.
-Ez így van. Azért vagy ma itt, hogy ezek meg legyenek. A felvételek alapján kiválasztottak az ítészek embereket akiket még szelektálni fognak az élő adás előtt. Ami azt jelenti, hogy hamarosan kapni fogsz 1 óra felkészülési időt, majd a mentorod, és a mentorod segítője elé kell majd állnod, és egy olyan produkciót kell előadnod, ami megfogja a mentorodat győzni, hogy te igenis az élő adásba vagy való. Érthető?
-Hogy tessék? Jézusom...nekem ezt még fel kell fognom.
-Na kislány sok szerencsét.-megsimogatta a fejemet, és ott hagyott egyedül.
Hirtelen fel se fogtam, hogy mi történik velem. Amit egyedül tehettem az az volt, hogy felhívtam Daisy-t segítséget kérni.
-Daaaaisy.-sikítottam bele a telefonba
-Noah?!
*Elmeséltem neki a történteket*
-Mit énekeljek basszus? Jézusom meg fogok halni
-Nyugalom! Nagy levegő ki és be. Szerintem ami a legmegfelelőbb lenne erre a pillanatra, az a Moments, az egyik legszebb zene amit valaha hallottam.-válaszolt Daisy.-Ja és hallottam, hogy énekelted azt már a zuhany alatt, és nagyon jó volt.-tette hozzá
-Biztosan? Jézusom, nem tudsz most idejönni?
-Noah..engem oda nem engednek be, meg takarítok itthon, de lélekben ott leszek tudod. Nagyon szeretlek, és menni fog minden. Büszke vagyok rád.
-Köszönöm.-mondtam, majd letettem a telefont, és elkezdtem gőzerővel gyakorolni.
*1 óra múlva
-Noah?-lépett be az ajtón egy kedves nő
-Itt az idő?-kérdeztem vissza
-Itt bizony. Hajrá.
A nő megmutatta az utat, hogy merre kell mennem. Izgultam mint az állat, minden miatt. Ki lesz a mentorom? Ki lesz a mentorom segítője? Hogy fogok énekelni? Tovább fogok-e jutni? Azt az érzést nem kívánom senkinek sem. Megérkeztem a helyszínre, de azon a bizonyos ajtón nem mertem benyitni.
-Menni fog Noah. Ügyes vagy. 1 2 3.-mondtam magamban, majd háromra benyitottam az ajtón, és hatalmas sokkot kaptam.
-Sziasztok.-köszöntöttem remegő hangon a mentoromat, és az ő segítőjét.
-Szia Noah.-köszönt Simon. Igen őt lett ezek szerint a mentorom
-Szia Noah.-köszönt a segítője, aki nem más volt mint...Harry Styles.
-Mivel készültél Noah?-kérdezett Simon
-One Directiontől a Momentset hoztam.
-Na akkor felettébb vagyok kíváncsi mosolygott Harry, majd elkezdődött az életem legfontosabb 3 perce.

*Eközben Daisy szemszöge
Noah hívása teljesen felzaklatott engem is. Igaz azt mondtam neki, hogy nem tudok oda menni, del elfogok menni, hiszen ott kell lennem vele, ezért beültem egy taxiba és Noah-hoz siettem.
Az épületbe a bejutás simán ment, majd a hangok felé kezdtem el menni, és meghallottam ahogyan éppen Noah énekel. Leültem a földre, és könnyezve hallgattam végig ahogyan énekel, és lejátszóott előttem az eddigi közös életünk, és hihetelen, hogy most itt ülök, és hallgatom a legjobb barátnőmet ahogyan a jövőjéért énekel. Csodálatos. Hallottam, ahogy vége lett az éneknek, és észrevettem, hogy valaki nyitja az ajtót, gyorsan felpattantam.
-Hát te mit keresel itt?-nézett rám Harry
-Te mit keresel itt?-szóltam vissza
-Én vagyok Simon segédje úgymond.
-Az szép. Én igazából Noah-t hallgattam. Imádom a csajt.
-Nagyon tehetséges. Amúgy meg éppen a büfébe indultam rohadt éhes vagyok.-nevetett.
-Ne is említsd a kaját... reggel óta nem ettem.
-Akkor mi a kérdés? Gyere vendégem vagy a büfébe.-invitált Harry, bár ekkor még nem sejtettem, hogy mekkora lavinát indítunk el, egy büfézéssel.

5. Fejezet

-Daisy had mutassam be az apukámat.-mutatott mellette álló férfira
-Daisy Austin vagyok.-nyújtottam a kezemet
-Des. Des Styles.-fogott velem kezet.-És bocsánat, hogy az előbb ilyen ormótlan módon jöttem ide, csak hát Harryt úgy kezelem mintha egyben a legjobb barátom is lenne.-nevetett
-Öhm..semmi gond...de mi..
-Mi csak most ismertük meg egymást.-segített ki Harry
-Akkor még jobban kérem Daisy az elnézésedet...de hát ismered a fiamat.
-Épp ez az, hogy nem ismerem.-nevettem el magamat
-Elég nagy nőcsábász.-nézett rá Harryre
-Apa...-forgatta Harry a szemeit
-Igen arról hallottam, hogy elég nagy nőcsábász hírében áll.-néztem Harryre
-Apa nézd csak ott van Ben a régi barátod, nem akarsz neki véletlenül köszönni?
-Oké vettem a célzást, elmegyek. További szép estét. Örültem a találkozásnak Daisy.
-Én is örültem.-mosolyogtam
-Ne haragudj az apám miatt.-vakarta a fejét Harry
-Semmi gond, nagy arc az apukád. Viszont nekem hamarosan mennem kéne.-néztem rá a nem létező órámra
-Nincs is rajtad óra Daisy...-nézett rá a csuklómra
-Valóban...-nevettem el magam
-Akkor most én is vettem a célzást mint apa.
-Semmi ilyesmiről nincsen szó...csak Noah egy ideje eltűnt Niallel és na...érted.-mutogattam a kezemmel
-Persze értem én. Ha akarod megkereshetjük őket. Elég jól ismerem Simon házának minden apró zugát, úgyhogy szerintem segítségedre lehetek.
-Azt nagyon megköszönném.

*Eközben Noah szemszöge
Nagyon jól estek Niall szavai. Mégis most ismertem meg...megismertem? Az túlzás. Nem tudom, hogy ezeket a szavakat amiket kiejtett a száján azok valósak-e, vagy csak szimpla üres szavak amikkel a lányokat befűzi egy max két éjszakára..én nagyon nem szeretnék ez a lány lenni. Túl naiv vagyok, és tudom, hogy mocskosul befogok neki dőlni.
-Min gondolkoztál el?-zökentett ki Niall a gondolkozásból
-Semmi semmi nem érdekes.-ráztam meg a fejemet
-Hát jó...te tudod.-nézett le a földre.- És akkor most hogyan tovább?
-Ezt meg hogy érted?-nem értettem mire céloz
-Úgy értem, hogy a mai nap után fogjuk még látni egymást? Vagy majd csak a X-faktorban látlak téged újra?
-Figyelj Niall, én semmi jónak nem leszek az elrontója.
-Húú máris jó dologként tekintessz rám?
-Remélem ez nem fog megváltozni.-mosolyogtam
-Noooooahhh.-hallottam meg Daisy hangját
-Itt vagyunk.-kiabáltam vissza
-Gondolom azért jön a barátnőd, és ha jól látom Harry is, mert menned kell, igaz?-szomorú fejet vágott
-Elég jól ismerem Daisyt, és ha ő kiég egy buliból, akkor azonnal megyünk haza.-nevettem.-Tehát igen, megyünk haza.-néztem bele a szemeibe
-Hát akkor remélem minél hamarabb összefutunk valahol.-állt fel a padról
-Egyszer még biztos találkozni fogunk.-álltam fel én is.-Viszont a gyújtót tartsd meg.
-Komolyan? Nagyon tetszik.-forgatta a kezében az öngyújtót
-Csak mert te vagy rajta.-forgattam a szemeimet
-Inkább azért, mert a tiéd.
-Noah gyere menjünk.-érkezett meg Daisy
-Niall nekünk is lassan indulnunk kéne.-szólt közbe Harry
-Akkor majd találkozunk.-mondta Niall, és megölelt.
-Örültem Niall.

*Daisy szemszöge
Mi is elköszöntünk egymástól Harryvel. Tulajdonképpen egy írtó helyes pasiról beszélünk...de mégis a belseje...nem tudom. Annyit nem beszélgettünk, hogy meg tudjam állapítani, hogy tényleg olyan nőcsábász mint ahogy mások beállítják, vagy netán egy érzelmes ember. Nem tudom.
Szépen elköszöntünk mindenkitől, hívtunk egy taxit, és hazamentünk.
*Otthon
-Noah basszus...ez az este.-vetettem le magamat a kanapéra
-Nekem ne mond...találkoztunk a One Directionnal. Felfogtad Daisy?-szinte már kiabált
-Akkor arra mit mondassz, hogy Harry apukájával összeismerkedtem?
-Most szivatsz?-nézett rám nagy szemekkel
-Téged soha.-nevettem el magamat
-Szerinted keresni fog Niall?-nézett rám aggodó tekintettel
-Tudja a telefonszámod? Nem. Tudja hol laksz? Nem. Akkor mi a kérdés?
-Most miért vagy ilyen?
-Nem tudom Noah... nekem ezzel a mai estével annyira rossz érzésem lett..hogy na..félek.
-Héé Daisy, nyugodj meg. Szerintem ez volt életünk estéje. Nyugi.-ölelt meg
-Amúgy meg nagyon aranyosak voltatok.-nevettem el magamat
-Nagyon megkedveltem...már most.-kezdett el áradozni.-Na de inkább gyere menjünk aludni, hosszú esténk volt.
-Na akkor jó éjt kis Niall új spanja.-nyújtottam ki a nyelvemet
*Másnap reggel
Nagyon jót aludtam, amikor felébresztett a telefonom csengőhangja.
-Igen?-szóltam bele álmos hangon
-Daisy Austin?
-Igen én lennék az. Tessék?
-John Maynard vagyok, és ma reggel láttam az életrajzát, hogy affinitást érez affelé, hogy ön öltöztető, avagy stylistként dolgozhasson.
-Jajj de jó. Most akkor mit kéne tennem?
-Hamarosan sms-ben erre a számra elküldök egy címet, és elkéne jönnie, és akkor beszélgetünk, és megnézem, hogy mégis mennyire van ehhez az egész szakmához tehetsége.
-Úristen nagyon szépen köszönöm. Akkor várom az sms-t.
-Viszhall.
Nagyon felpörgett korán reggel, az a tudat, hogy lehet kapok egy olyan állást, ami mindig is szerettem volna. Elkezdtem készülődni, hiszem bármelyik pillanatban megkaphatom az sms-t.



-Noah!!!Ébredj fel !-ugrándoztam az ágyán

-Mi a fasz??

-Hamarosan megyek állásinterjúra !-kiabáltam

-Jéézusom Daisy ez nagyon jó !-elkezdett ő is örülni

-Úristen most jött az sms, hogy hova kell mennem ! Nagyon szurkolj kérlek.

-Ügyes leszel! Imádlak.-ölelt meg

*Noah szemszöge

Amikor elment itthonról Daisy megint elkezdtem a tegnap estén gondolkozni, és azt éreztem hogy tennem kell azért, hogy betudjtam magamnak bizonytani hogy többé már nem leszek egy naiv kislány, hanem igenis átfogok látni mindegy egyes férfin. Épp, hogy sikerült kikászálódnom az ágyból megcsörrent a telefonom... nem az hívott akire épp gondoltam...



4. Fejezet

-Övé a gyújtó!-kiáltottam, majd rámutattam Noah-ra, hiszen cselekednem kellett

-Te fasz.-suttogta

-Oh, szépség gyere érte.-szólt bele a mikrafonba Niall majd lelépett a színpadról.

*Noah szemszöge

A lábaim mintha gyökeret vertek volna a földbe, meg se bírtam mozdulni. Niall Horan épp most hívott oda magához. El fogok ájulni. Sötét volt. A zene elkezdett dübörögni. Az embereket hangját alig lehetett érteni. Néhány lámpa égett csak. A tenyerem izzadt, a szívem rohamos ütemben kezdett el verni, és a levegővételem se a régi már. Elindultam ahhoz a férfihez, akire egész életemben vártam. Lehet, hogy ez másnak hülyeség...lehet...de nekem nem. Hiszek magamban, hogy az enyém lesz.

-Tiéd a gyújtó?-fordult oda hozzám Niall

-I-igen.-próbáltam nem dadogni

-Nem fogom neked ezt azonnal visszaadni.-nevetett

-Mert hogy?

-Először beszélgetünk egy kicsit, ha szimpatikusnak talállak visszaadom. Ha nem leszel szimpatikus...akkor meg...á azt inkább hagyjuk is.-nevette el magát

-Te nagyon egy szórakozott gyerek lehetsz.-állapítottam meg

-Gyere itt van egy kis tó. Menjünk oda ott nyugodt minden.-karolt át Niall

-Őő oké.-néztem le a kezére ami a vállamon pihent. Ez könnyen ment, pacsi Noah.

2 percet sétálhattunk amikor megláttam a tónak a világításait, ami gyönyörű volt.

-Ez nagyon szép.-néztem körül

-Olyan mint te, azért hoztalak ide.-nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel

-Oké Horan nem kell bókolni. Elég ha visszaadod a gyújtómat és már itt sem vagyok.

-Noah? Jól emlékszem a nevedre ugye?

-Ezt meg honnan tudod?-kerekedtek ki a szemeim

-Hát tudod, odajött hozzánk Simon, hogy van egy nagyon tehetséges lány akit Noah-nak hívnak, és hogy Noah barátnője kiköpött Harry csak lány kiadásban. Ennyi a történet.-nevetett ismét

-Te mindig ennyit nevetsz?-nevettem el én is magamat

-Csak ha zavarban vagyok.-teljesen elpirult

-Niall te nagyon jól tudod, hogy egy ilyesfajta naiv lányt, hogy vegyél le a lábáról.

-Naiv vagy? Vagy ezt miért mondtad?-kérdezte, közben leültünk egy padra, és éreztem, hogy egy hatalmas komoly beszélgetésbe keveredtünk.

-Hát figyelj...nem akarlak az én unalmas életemmel untatni, de én nagyon könnyen megszeretek embereket, és bízok meg bennük feltétel nélkül. Nagyon sokszor átbaszták az agyamat...és persze a szívemet is jó párszor összetörték. Nagyon nehéz ám egy olyasfajta lánynak mint nekem...

-Miért lenne nehéz? Gyönyörű vagy, aranyos, tehetséges. Kell ennél több?

-Ez mind csak a látszat Niall. Nekem csak Daisy van...senki másom nincs. Nehéz Niall...nagyon.

-Noah.-fogta meg a kezemet.-Igaz most ismertelek meg... de én biztosítom azt neked, hogy bennem soha nem fogsz csalódni.-mondta, miközben azt éreztem, hogy életemben először most vagyok boldog.

*Eközben Daisy szemszöge

Annyira örültem annak, hogy Noah és Niall elmentek beszélgetni, hogy az valami hihetetlen. Én ott ültem egyedül, Taylor volt az egyedüli akit ismertem de ő is hazament már, Simon meg még hoz nekem valamilyen vén pasit. Épp vettem volna elő egy szál cigit, amikor valaki megkopogtatta a vállamat.

-Ki az?-fordultam hátra feldúltan

-Ő lenne itt az a férfi, akiről beszéltem neked. Én most itt hagylak titeket, had ismerjétek meg egymást.

-Szia.-köszönt kedvesen

-Te meg hogy? Te mit keresel itt? Ez meg mi?-értetlenkedtem

-Én se tudom, hogy mi folyik itt. Amúgy meg Harry Styles.-nyújtotta a kezét

-Daisy Austin, örülök.

-Úgy hallottam Simon-tól, hogy te olyan típusú lány lehetsz, mint én férfiban. Nem tudom ebből mennyi igaz...-húzta el a száját

-Én nem értek semmit. De nem kell itt lenni velem, egy idegennel. Biztos van jobb dolgod is. Szia, örültem.-megfordultam és elindultam

-Ne hagyj már itt.-húzott vissza

-Hé,te meg mit csinálsz?-téptem ki a kezéből a karomat

-Ne haragudj nem akartam, csak itt hagytak a srácok.

-Ja, ha nincsenek itt a srácok akkor jó leszek én is, igaz?-nem tudom miért voltam ennyire bunkó vele... de ezt hozta ki belőlem

-Hmm..-nevetett.-Mi tényleg hasonlítunk egymásra. Ez vicces.-nevetett

-Jó ne haragudj, hogy bunkó voltam veled. Csak annyira szarul érzem itt magam...

-Miért? Nem tetszik a hely? Vagy mi?-kérdezte

-Nem csak tudod, inkább lennék nagy pulcsiba és melegítőbe mint ilyen kis ruhában.-nevettem

-Akkor egyszer ketten csinálunk egy nagy pulcsis partit. Mit szólsz?

-Nem tán te is szeretsz trógernek öltözni?-nevettem

-Semmit nem szeretek annál jobban.-mondta miközben kimutatta a tökéletes mosolyát

-Ezt megbeszéltük.-mosolyogtam

-Harry öreg haver. Ez nem tán egy új nő?-lépett Harry mellé egy ismeretlen férfi.

3. Fejezet

-Daisy Austin, igen?-szóltam bele a telefonba
-Szia itt pedig Taylor Swift.-nevetett bele a telefonba
-Nincs április elseje. Szórakozz anyáddal.-szóltam vissza ingerülten, mivel soha nem szerettem azt, ha engem valaki megviccel
-Daisy, én tényleg Taylor vagyok.-hallottam a vonal másik végén, hogy már a földön fetrenghet a röhögéstől
-Jézus úristen. Ne haragudj Taylor...csak ez olyan hihetetlen, honnan tudod a telefonszámomat?
-A mosdóban hagytad a jegyzetfüzetedet, amiben benne vannak az elérhetőségeid. Gondoltam tudatom veled, hogy nálam van.
-De aranyos vagy, nagyon szépen köszönöm. Mikor tudnám átvenni?
-Ma este nem jönnél el velem Simon Cowellhez egy kisebb összejövetelre?
-Az az igazság, hogy meghívott engem és a barátnőmet. Úgyhogy találkozni fogunk majd.
-Jajj de jó, akkor közelebbről megismerhetjük egymást.-nevetett
-Ő igen, biztosan. De most megyek, akkor ott találkozunk, és még egyszer köszönöm szépen. Szia
-Szia Daisy.
Elég érdekes volt beszélni telefonon Taylor Swifttel..soha nem bírtam, de lehet, hogy mégis tök aranyos.
-Ki volt az?-kérdezte Noah
-Nem mondom el, mert úgyse fogod elhinni.-nevettem
-Niall Horan?-ugrándozott
-Te nagyon hülye vagy.-dobtam hozzá egy párnát ami a kezembe akadt.
Körübelül 10 óra lehetett amikor megérkezett a taxi a házunkhoz. Beszálltunk, lediktáltuk a címet, és elindultunk. Röpke fél óra múlva a taxis megállt, egy lélegzet elállító ház előtt. Ránéztem Noahra, és az ő arcára is kiült a meglepődöttség. Kifizettem a taxist, és kiszálltunk. Pár percig csak álltunk az ajtó előtt, és nem mertünk kopogni, vagy csöngetni. Mi senkik vagyunk szó szerint. Nem tudom mit akarhat tőlünk Simon, vagy mit nem...de ez hihetetlen még mindig. Éppen kopogtam volna, amikor kinyílt előttünk az ajtó. 
-Lányok, sziasztok.-köszöntött minket Simon
-Szia, Daisy Austin.-mutatkoztam be
-Igen tudom.-nevetett
-Hogy mi? De még soha életben nem láttuk egymást...csak délután amikor a nevemet se tudtad.-értetlenkedtem
-Ez most lényegtelen, ez most nem ide való téma, inkább gyertek be.-tárta ki előttünk az ajtót.
Rengetegen voltak. Rengeteg ismert ember. Nem is tudtam merre nézzek, mindenhol híres emberek voltak. Összenéztünk Noah-val, éreztem, hogy ő is, és én is mindjárt elsikítjuk magunkat, de nem tehettük. Bárpultnál álltunk Noah-val amikor valaki megbökte a vállamat.
-Óó szia Taylor.-köszöntem
-Szia Daisy.-ölelt meg
-Ez mi a szar?-kerekedtek ki Noah szemei
-Én mondtam, hogy nem kamuzok.-mosolyogtam Noah-ra.-Taylor, ő itt a legjobb barátnőm, Noah. Noah ő itt Taylor.-mutattam be őket egymásnak
-Daisy..ne nézz már hülyének, tudom ki ő.
-Szia Noah.-megölelték egymást
Egy ideig beszélgettünk Taylorral amikor Noah hirtelen eltűnt.

*Noah szemszöge
Úgy vettem észre, hogy Taylor és Daisy nagyon jól elvoltak...fura. Én kb. semmit se tudtam szólni ahhoz amiket beszéltek, ezért úgy tartottam jónak, hogyha ott hagyom őket, had barátkozzanak. Még mindig fura. Taylor Swift? Sose volt szimpatikus...most se lett az. Kimentem egy hatalmas udvarra ami szintén tele volt emberekkel. Elővettem a táskámból egy szál cigit, és a Niall Horan-es gyújtómat, amit még évekkel ezelőtt kaptam az egyik barátnőmtől. 
-Na hogy tetszik?-lépett mellém Simon
-Gyönyörű ez az egész. Mintha egy álomban lennék...tényleg. Csak hiányoznak a szüleim...nagyon.-néztem le a földre
-Sajnálom.-simogatta meg a hátamat.-Na de ma nem azért vagy itt, hogy szomorkodj, hanem azért mert ma valami teljesen új dolog kezdődött el az életedben.
-Igen...teljesen igazad van.
-Sziasztok.-jelent meg hirtelen Daisy.-Noah van egy gyújtód?-bökött oldalba
-Basszus... az előbb még itt volt.-kutakodtam a táskámban

*Daisy szemszöge
-Akkor most mivel gyújtsam meg?
-Csiholj tüzet.-szólt közbe Simon
-De vicces ma valaki.-nevettem
-Daisy te nagyon hasonlítasz az egyik legjobb és legtehetségesebb barátomra.-gondolkozott el Simon
*Biztos valami vén fasz lehet.-gondoltam magamban*
-És itt van?-kérdezte Noah, miközben én vetettem egy elég csúnya pillantást rá.
-Igen itt vannak. Vagyis van. Bemutassam? Szerintem nagyon jól kijönnétek.
-Hát nem veszíthetek semmit.
Simon egy szempillantás alatt eltűnt. Amit furának tartottunk Noah-val, hogy miért van egy nagy színpad a kert közepén?! Reménykedtünk, hogy nem Taylor fog énekelni. Nagyba beszélgettünk Noah-val, amikor egy ismerős hangot hallottunk meg a hangszórókból.
-Jó estét mindenkinek. Remélem nagyon jól érzitek magatok. Simon az az ember aki megváltoztatta nem csak az én életemet, hanem a 4 legjobb barátomét is. Nem azért jöttem fel a színpadra , hogy hegyi beszédet tartsak, hanem azért, mert találtam egy olyan öngyújtót amin én vagyok rajta. Soha nem láttam még ilyet, és szeretném megtalálni a tulajdonosát.
-Noah...-ennyit tudtam kinyögni
-Az ott Niall.-csuklott el a hangja
-És a kezében ott az öngyújtód.-szóltam közbe
Csak ott álltunk, és nem tudtuk mit csináljunk.

2. Fejezet

Meg merem kockáztatni, hogy több millióan álltak a hatalmas stadion előtt, ahol a meghallgatás volt. 
-Daisy, mire én sorra kerülök megfogok halni az izgalomtól.-toporzékolt mellettem Noah
-Akkor gyere.-megfogtam a kezét, és magam után rántottam.
Mindig is jó volt a durakodásban, ezért ez a pár millió ember nem jelentett nekem túl nagy gondot. Pár perc múlva már mi álltunk sorba, hogy Noah megkapja, a verseny számát. Ami 204165 volt.
-Izgulsz?-ültünk le egy üres székre
-Áá nem....SZERINTED?-nézett rám hatalmas szemekkel
-Jó jó oké meg se szólaltam.-nevettem.-Hallod én elmegyek pisilni, maradj itt.
-Oké.-adta a választ
A versenyzőknek kialakított wc előtt több ezren álltak...nem vártam meg, ezért egy üres folyosóra tévedtem ahol több ajtó is volt. Mind egyforma volt, így nem tudtam eldönteni, hogy melyik a mosdó. Próba szerencse benyitottam egybe... az állam leszakadt mikor megláttam, hogy ki ül az öltözőben.
-Ugye nem rajongó vagy?-nézett rám ijedten
-Őő... nem mondom magam rajongónak, ne haragudj.-húztam félre a számat.-Én igazából csak a mosdót kerestem, de inkább keresem tovább, bocsi a zavarásért.-épp csuktam volna be az ajtót amikor utánam szólt
-Gyere itt van mosdó.-invitált be
-Köszönöm szépen. Amúgy Daisy vagy.-nyújtottam kezet
-Taylor Swift.-ráztunk kezet
Elmentem gyors a mosdóba és nem fogtam fel, hogy kivel is találkoztam.
-Hát...Taylor..köszönöm szépen még egyszer.-mosolyogtam
-Bármikor Daisy.-mosolygott vissza.-Talán majd még találkozunk egyszer.
-Talán.-válaszoltam, majd visszasiettem Noah-hoz.
-Noah úristen...tudod kivel találkoztam?-ültem le mellé
-Kivel?-annyira izgult, hogy már a beszédhangja is remegett
-Taylor Swift..-forgattam a szemeimet, mert igazából soha nem bírtam
-Oké Daisy, nem vagyok most vicces kedvemben.
-De nem kamuzok, basszus tényleg, beszélgettem is vele pár szót.-próbáltam bizonygatni az igazamat
-Daisy! Kérlek ne most.-nézett rám, eléggé haragosan
-Jó jó, oké nyugi Noah.
Körübelül még 1 órát várakoztunk, amikor megjelent előttünk egy nő, és közölte, hogy Noah következik. Hatalmasat dobbant a szívem...akkor Noah-nak milyen érzés lehetett?! Bele se merek gondolni.
Bekísértem Noah-t egészen a színpadig, de onnan neki már egyedül kellett mennie.
-Noah...megtudod csinálni, nagyon szeretlek.-öleltem meg, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
-Köszönöm.-suttogta majd fellépett a színpadra.
Én a színpad mellől figyeltem őt. Nagyon meg volt rémülve, hiszen nem láttam még őt ilyennek..és féltem, hogy ebből nem sok jó fog kisülni. A zsűri tagok, ismerősök voltak. Simon Cowell, La Reid, Cheryl Cole, és Nicole Scherzinger volt. Felment Noah a színpadra, köszönt bemutatkozott, és minden rendben ment, mind addig amíg meg nem szólalt az Over again. Már rég énekelnie kellett volna, de ő csak állt egy helyben, és nézett maga elé. Teljesen kétségbe estem, hogy most mi fog történni, de Noah megtett a lépést. Lefutott a színpadról.

*Noah szemszöge
Ott álltam a színpadon, több ezer ember, és 4 híres mentor előtt, és ment az over again. Teljesen kikapcsoltam. Nem tudtam megszólalni se, ezért fogtam magam, és kiszaladtam. Meg se álltam, még egy üres, folyosóra nem értem, ahol nekidőltem egy falnak, majd szép lassan lecsúsztam a földre, ahol minden erőmből elkezdtem zokogni. Nem érdekelt abban a pillanatban semmi, csak az, hogy meg akarok halni. Nem is tudom, mióta sírhattam, amikor leguggolt hozzám, és megsimogatta a fejemet. Felnéztem, és megpillantottam Simont.
-Jézusom...-szipogtam
-Noah..ne mondj semmit. Én nem tudom, hogy énekelsz milyen a hangod, vagy éppen a stílusod, de azt nagyon jól tudom, hogy hatalmas szíved van, és hogy rengeteg megpróbáltatáson mentél keresztül, épp ezért jöttem utánad.
-Én..-próbáltam megszólalni
-Ne mondj semmit. Gyere kelj fel, szedd össze magadat, és itt az öltözőm, bejössz és én meghallgatlak. Nem kell ide még plusz 3 zsűri, és több ezer néző, hogy tudjam, kellesz-e vagy sem.-mosolygott kedvesen
-Simon..én..nagyon..
-Köszönöd? Nem kell Noah. Viszont az ajtó előtt nagyon vár valaki.-bicentett a fejével az ajtó irányába.
-Noah úúrrúsiten, te meg mit csináltál?-ugrott a nyakamba Daisy
-Leblokkoltam ennyi.-törölgettem a könnyeimet
-Na akkor rendbe teszed magad, és énekelsz akkor?-vágott közbe Simon
-Nem teszem rendbe magamat, nem érdekel hogy nézek ki, mert az nem fogja befolyásolni az előadásomat.
-Már a kedvencem lettél Noah.
Bementünk Simonnal az öltözőjébe, és elkezdtem énekelni. Amikor befejeztem, szégyenlősen ránéztem Simonra, mivel nagyon izgultam mit fog szólni.
-Fú...Noah. Ebbe a számban minden benne volt. Gyönyörű hangod van, de ami a legfontosabb, hogy érzelem is volt benne. Gratulálok, te már az én kis versenyzőm leszel.-ölelt meg Simon
-Nem hiszem el úristen.-kezdtem el újra sírni
-Nagyon sok közös van bennünk úgy érzem, ezért ma este te, és a kis barátnőd hivatalosak vagytok hozzám, egy kis összejövetelre, hogy még jobban megismerjük egymást. Aztán meg elválik, hogy tudunk együtt dolgozni.

*Daisy szemszöge
Hihetetlenül örültem Noah sikerének, gyönyörűen énekelt...hallgatóztam egy kicsit. Na meg az, hogy Simon meghívott minket, ez hatalmas megtiszteltetés. Hazarohantunk, hisz tudtuk, hogy pár óra nekünk nem elég egy ilyen hatalmas partihoz. Ahogy beértünk a házba, elkezdtünk sikítani, őrjöngeni, és max hangerőn bömböltettük a zenét. Ünnepeltünk egy kicsit.
Én ruhám:

Noah ruhája:

A nagy készülődésben, kaptam egy elég érdekes telefont.