4. Fejezet

-Övé a gyújtó!-kiáltottam, majd rámutattam Noah-ra, hiszen cselekednem kellett

-Te fasz.-suttogta

-Oh, szépség gyere érte.-szólt bele a mikrafonba Niall majd lelépett a színpadról.

*Noah szemszöge

A lábaim mintha gyökeret vertek volna a földbe, meg se bírtam mozdulni. Niall Horan épp most hívott oda magához. El fogok ájulni. Sötét volt. A zene elkezdett dübörögni. Az embereket hangját alig lehetett érteni. Néhány lámpa égett csak. A tenyerem izzadt, a szívem rohamos ütemben kezdett el verni, és a levegővételem se a régi már. Elindultam ahhoz a férfihez, akire egész életemben vártam. Lehet, hogy ez másnak hülyeség...lehet...de nekem nem. Hiszek magamban, hogy az enyém lesz.

-Tiéd a gyújtó?-fordult oda hozzám Niall

-I-igen.-próbáltam nem dadogni

-Nem fogom neked ezt azonnal visszaadni.-nevetett

-Mert hogy?

-Először beszélgetünk egy kicsit, ha szimpatikusnak talállak visszaadom. Ha nem leszel szimpatikus...akkor meg...á azt inkább hagyjuk is.-nevette el magát

-Te nagyon egy szórakozott gyerek lehetsz.-állapítottam meg

-Gyere itt van egy kis tó. Menjünk oda ott nyugodt minden.-karolt át Niall

-Őő oké.-néztem le a kezére ami a vállamon pihent. Ez könnyen ment, pacsi Noah.

2 percet sétálhattunk amikor megláttam a tónak a világításait, ami gyönyörű volt.

-Ez nagyon szép.-néztem körül

-Olyan mint te, azért hoztalak ide.-nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel

-Oké Horan nem kell bókolni. Elég ha visszaadod a gyújtómat és már itt sem vagyok.

-Noah? Jól emlékszem a nevedre ugye?

-Ezt meg honnan tudod?-kerekedtek ki a szemeim

-Hát tudod, odajött hozzánk Simon, hogy van egy nagyon tehetséges lány akit Noah-nak hívnak, és hogy Noah barátnője kiköpött Harry csak lány kiadásban. Ennyi a történet.-nevetett ismét

-Te mindig ennyit nevetsz?-nevettem el én is magamat

-Csak ha zavarban vagyok.-teljesen elpirult

-Niall te nagyon jól tudod, hogy egy ilyesfajta naiv lányt, hogy vegyél le a lábáról.

-Naiv vagy? Vagy ezt miért mondtad?-kérdezte, közben leültünk egy padra, és éreztem, hogy egy hatalmas komoly beszélgetésbe keveredtünk.

-Hát figyelj...nem akarlak az én unalmas életemmel untatni, de én nagyon könnyen megszeretek embereket, és bízok meg bennük feltétel nélkül. Nagyon sokszor átbaszták az agyamat...és persze a szívemet is jó párszor összetörték. Nagyon nehéz ám egy olyasfajta lánynak mint nekem...

-Miért lenne nehéz? Gyönyörű vagy, aranyos, tehetséges. Kell ennél több?

-Ez mind csak a látszat Niall. Nekem csak Daisy van...senki másom nincs. Nehéz Niall...nagyon.

-Noah.-fogta meg a kezemet.-Igaz most ismertelek meg... de én biztosítom azt neked, hogy bennem soha nem fogsz csalódni.-mondta, miközben azt éreztem, hogy életemben először most vagyok boldog.

*Eközben Daisy szemszöge

Annyira örültem annak, hogy Noah és Niall elmentek beszélgetni, hogy az valami hihetetlen. Én ott ültem egyedül, Taylor volt az egyedüli akit ismertem de ő is hazament már, Simon meg még hoz nekem valamilyen vén pasit. Épp vettem volna elő egy szál cigit, amikor valaki megkopogtatta a vállamat.

-Ki az?-fordultam hátra feldúltan

-Ő lenne itt az a férfi, akiről beszéltem neked. Én most itt hagylak titeket, had ismerjétek meg egymást.

-Szia.-köszönt kedvesen

-Te meg hogy? Te mit keresel itt? Ez meg mi?-értetlenkedtem

-Én se tudom, hogy mi folyik itt. Amúgy meg Harry Styles.-nyújtotta a kezét

-Daisy Austin, örülök.

-Úgy hallottam Simon-tól, hogy te olyan típusú lány lehetsz, mint én férfiban. Nem tudom ebből mennyi igaz...-húzta el a száját

-Én nem értek semmit. De nem kell itt lenni velem, egy idegennel. Biztos van jobb dolgod is. Szia, örültem.-megfordultam és elindultam

-Ne hagyj már itt.-húzott vissza

-Hé,te meg mit csinálsz?-téptem ki a kezéből a karomat

-Ne haragudj nem akartam, csak itt hagytak a srácok.

-Ja, ha nincsenek itt a srácok akkor jó leszek én is, igaz?-nem tudom miért voltam ennyire bunkó vele... de ezt hozta ki belőlem

-Hmm..-nevetett.-Mi tényleg hasonlítunk egymásra. Ez vicces.-nevetett

-Jó ne haragudj, hogy bunkó voltam veled. Csak annyira szarul érzem itt magam...

-Miért? Nem tetszik a hely? Vagy mi?-kérdezte

-Nem csak tudod, inkább lennék nagy pulcsiba és melegítőbe mint ilyen kis ruhában.-nevettem

-Akkor egyszer ketten csinálunk egy nagy pulcsis partit. Mit szólsz?

-Nem tán te is szeretsz trógernek öltözni?-nevettem

-Semmit nem szeretek annál jobban.-mondta miközben kimutatta a tökéletes mosolyát

-Ezt megbeszéltük.-mosolyogtam

-Harry öreg haver. Ez nem tán egy új nő?-lépett Harry mellé egy ismeretlen férfi.

3. Fejezet

-Daisy Austin, igen?-szóltam bele a telefonba
-Szia itt pedig Taylor Swift.-nevetett bele a telefonba
-Nincs április elseje. Szórakozz anyáddal.-szóltam vissza ingerülten, mivel soha nem szerettem azt, ha engem valaki megviccel
-Daisy, én tényleg Taylor vagyok.-hallottam a vonal másik végén, hogy már a földön fetrenghet a röhögéstől
-Jézus úristen. Ne haragudj Taylor...csak ez olyan hihetetlen, honnan tudod a telefonszámomat?
-A mosdóban hagytad a jegyzetfüzetedet, amiben benne vannak az elérhetőségeid. Gondoltam tudatom veled, hogy nálam van.
-De aranyos vagy, nagyon szépen köszönöm. Mikor tudnám átvenni?
-Ma este nem jönnél el velem Simon Cowellhez egy kisebb összejövetelre?
-Az az igazság, hogy meghívott engem és a barátnőmet. Úgyhogy találkozni fogunk majd.
-Jajj de jó, akkor közelebbről megismerhetjük egymást.-nevetett
-Ő igen, biztosan. De most megyek, akkor ott találkozunk, és még egyszer köszönöm szépen. Szia
-Szia Daisy.
Elég érdekes volt beszélni telefonon Taylor Swifttel..soha nem bírtam, de lehet, hogy mégis tök aranyos.
-Ki volt az?-kérdezte Noah
-Nem mondom el, mert úgyse fogod elhinni.-nevettem
-Niall Horan?-ugrándozott
-Te nagyon hülye vagy.-dobtam hozzá egy párnát ami a kezembe akadt.
Körübelül 10 óra lehetett amikor megérkezett a taxi a házunkhoz. Beszálltunk, lediktáltuk a címet, és elindultunk. Röpke fél óra múlva a taxis megállt, egy lélegzet elállító ház előtt. Ránéztem Noahra, és az ő arcára is kiült a meglepődöttség. Kifizettem a taxist, és kiszálltunk. Pár percig csak álltunk az ajtó előtt, és nem mertünk kopogni, vagy csöngetni. Mi senkik vagyunk szó szerint. Nem tudom mit akarhat tőlünk Simon, vagy mit nem...de ez hihetetlen még mindig. Éppen kopogtam volna, amikor kinyílt előttünk az ajtó. 
-Lányok, sziasztok.-köszöntött minket Simon
-Szia, Daisy Austin.-mutatkoztam be
-Igen tudom.-nevetett
-Hogy mi? De még soha életben nem láttuk egymást...csak délután amikor a nevemet se tudtad.-értetlenkedtem
-Ez most lényegtelen, ez most nem ide való téma, inkább gyertek be.-tárta ki előttünk az ajtót.
Rengetegen voltak. Rengeteg ismert ember. Nem is tudtam merre nézzek, mindenhol híres emberek voltak. Összenéztünk Noah-val, éreztem, hogy ő is, és én is mindjárt elsikítjuk magunkat, de nem tehettük. Bárpultnál álltunk Noah-val amikor valaki megbökte a vállamat.
-Óó szia Taylor.-köszöntem
-Szia Daisy.-ölelt meg
-Ez mi a szar?-kerekedtek ki Noah szemei
-Én mondtam, hogy nem kamuzok.-mosolyogtam Noah-ra.-Taylor, ő itt a legjobb barátnőm, Noah. Noah ő itt Taylor.-mutattam be őket egymásnak
-Daisy..ne nézz már hülyének, tudom ki ő.
-Szia Noah.-megölelték egymást
Egy ideig beszélgettünk Taylorral amikor Noah hirtelen eltűnt.

*Noah szemszöge
Úgy vettem észre, hogy Taylor és Daisy nagyon jól elvoltak...fura. Én kb. semmit se tudtam szólni ahhoz amiket beszéltek, ezért úgy tartottam jónak, hogyha ott hagyom őket, had barátkozzanak. Még mindig fura. Taylor Swift? Sose volt szimpatikus...most se lett az. Kimentem egy hatalmas udvarra ami szintén tele volt emberekkel. Elővettem a táskámból egy szál cigit, és a Niall Horan-es gyújtómat, amit még évekkel ezelőtt kaptam az egyik barátnőmtől. 
-Na hogy tetszik?-lépett mellém Simon
-Gyönyörű ez az egész. Mintha egy álomban lennék...tényleg. Csak hiányoznak a szüleim...nagyon.-néztem le a földre
-Sajnálom.-simogatta meg a hátamat.-Na de ma nem azért vagy itt, hogy szomorkodj, hanem azért mert ma valami teljesen új dolog kezdődött el az életedben.
-Igen...teljesen igazad van.
-Sziasztok.-jelent meg hirtelen Daisy.-Noah van egy gyújtód?-bökött oldalba
-Basszus... az előbb még itt volt.-kutakodtam a táskámban

*Daisy szemszöge
-Akkor most mivel gyújtsam meg?
-Csiholj tüzet.-szólt közbe Simon
-De vicces ma valaki.-nevettem
-Daisy te nagyon hasonlítasz az egyik legjobb és legtehetségesebb barátomra.-gondolkozott el Simon
*Biztos valami vén fasz lehet.-gondoltam magamban*
-És itt van?-kérdezte Noah, miközben én vetettem egy elég csúnya pillantást rá.
-Igen itt vannak. Vagyis van. Bemutassam? Szerintem nagyon jól kijönnétek.
-Hát nem veszíthetek semmit.
Simon egy szempillantás alatt eltűnt. Amit furának tartottunk Noah-val, hogy miért van egy nagy színpad a kert közepén?! Reménykedtünk, hogy nem Taylor fog énekelni. Nagyba beszélgettünk Noah-val, amikor egy ismerős hangot hallottunk meg a hangszórókból.
-Jó estét mindenkinek. Remélem nagyon jól érzitek magatok. Simon az az ember aki megváltoztatta nem csak az én életemet, hanem a 4 legjobb barátomét is. Nem azért jöttem fel a színpadra , hogy hegyi beszédet tartsak, hanem azért, mert találtam egy olyan öngyújtót amin én vagyok rajta. Soha nem láttam még ilyet, és szeretném megtalálni a tulajdonosát.
-Noah...-ennyit tudtam kinyögni
-Az ott Niall.-csuklott el a hangja
-És a kezében ott az öngyújtód.-szóltam közbe
Csak ott álltunk, és nem tudtuk mit csináljunk.

2. Fejezet

Meg merem kockáztatni, hogy több millióan álltak a hatalmas stadion előtt, ahol a meghallgatás volt. 
-Daisy, mire én sorra kerülök megfogok halni az izgalomtól.-toporzékolt mellettem Noah
-Akkor gyere.-megfogtam a kezét, és magam után rántottam.
Mindig is jó volt a durakodásban, ezért ez a pár millió ember nem jelentett nekem túl nagy gondot. Pár perc múlva már mi álltunk sorba, hogy Noah megkapja, a verseny számát. Ami 204165 volt.
-Izgulsz?-ültünk le egy üres székre
-Áá nem....SZERINTED?-nézett rám hatalmas szemekkel
-Jó jó oké meg se szólaltam.-nevettem.-Hallod én elmegyek pisilni, maradj itt.
-Oké.-adta a választ
A versenyzőknek kialakított wc előtt több ezren álltak...nem vártam meg, ezért egy üres folyosóra tévedtem ahol több ajtó is volt. Mind egyforma volt, így nem tudtam eldönteni, hogy melyik a mosdó. Próba szerencse benyitottam egybe... az állam leszakadt mikor megláttam, hogy ki ül az öltözőben.
-Ugye nem rajongó vagy?-nézett rám ijedten
-Őő... nem mondom magam rajongónak, ne haragudj.-húztam félre a számat.-Én igazából csak a mosdót kerestem, de inkább keresem tovább, bocsi a zavarásért.-épp csuktam volna be az ajtót amikor utánam szólt
-Gyere itt van mosdó.-invitált be
-Köszönöm szépen. Amúgy Daisy vagy.-nyújtottam kezet
-Taylor Swift.-ráztunk kezet
Elmentem gyors a mosdóba és nem fogtam fel, hogy kivel is találkoztam.
-Hát...Taylor..köszönöm szépen még egyszer.-mosolyogtam
-Bármikor Daisy.-mosolygott vissza.-Talán majd még találkozunk egyszer.
-Talán.-válaszoltam, majd visszasiettem Noah-hoz.
-Noah úristen...tudod kivel találkoztam?-ültem le mellé
-Kivel?-annyira izgult, hogy már a beszédhangja is remegett
-Taylor Swift..-forgattam a szemeimet, mert igazából soha nem bírtam
-Oké Daisy, nem vagyok most vicces kedvemben.
-De nem kamuzok, basszus tényleg, beszélgettem is vele pár szót.-próbáltam bizonygatni az igazamat
-Daisy! Kérlek ne most.-nézett rám, eléggé haragosan
-Jó jó, oké nyugi Noah.
Körübelül még 1 órát várakoztunk, amikor megjelent előttünk egy nő, és közölte, hogy Noah következik. Hatalmasat dobbant a szívem...akkor Noah-nak milyen érzés lehetett?! Bele se merek gondolni.
Bekísértem Noah-t egészen a színpadig, de onnan neki már egyedül kellett mennie.
-Noah...megtudod csinálni, nagyon szeretlek.-öleltem meg, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
-Köszönöm.-suttogta majd fellépett a színpadra.
Én a színpad mellől figyeltem őt. Nagyon meg volt rémülve, hiszen nem láttam még őt ilyennek..és féltem, hogy ebből nem sok jó fog kisülni. A zsűri tagok, ismerősök voltak. Simon Cowell, La Reid, Cheryl Cole, és Nicole Scherzinger volt. Felment Noah a színpadra, köszönt bemutatkozott, és minden rendben ment, mind addig amíg meg nem szólalt az Over again. Már rég énekelnie kellett volna, de ő csak állt egy helyben, és nézett maga elé. Teljesen kétségbe estem, hogy most mi fog történni, de Noah megtett a lépést. Lefutott a színpadról.

*Noah szemszöge
Ott álltam a színpadon, több ezer ember, és 4 híres mentor előtt, és ment az over again. Teljesen kikapcsoltam. Nem tudtam megszólalni se, ezért fogtam magam, és kiszaladtam. Meg se álltam, még egy üres, folyosóra nem értem, ahol nekidőltem egy falnak, majd szép lassan lecsúsztam a földre, ahol minden erőmből elkezdtem zokogni. Nem érdekelt abban a pillanatban semmi, csak az, hogy meg akarok halni. Nem is tudom, mióta sírhattam, amikor leguggolt hozzám, és megsimogatta a fejemet. Felnéztem, és megpillantottam Simont.
-Jézusom...-szipogtam
-Noah..ne mondj semmit. Én nem tudom, hogy énekelsz milyen a hangod, vagy éppen a stílusod, de azt nagyon jól tudom, hogy hatalmas szíved van, és hogy rengeteg megpróbáltatáson mentél keresztül, épp ezért jöttem utánad.
-Én..-próbáltam megszólalni
-Ne mondj semmit. Gyere kelj fel, szedd össze magadat, és itt az öltözőm, bejössz és én meghallgatlak. Nem kell ide még plusz 3 zsűri, és több ezer néző, hogy tudjam, kellesz-e vagy sem.-mosolygott kedvesen
-Simon..én..nagyon..
-Köszönöd? Nem kell Noah. Viszont az ajtó előtt nagyon vár valaki.-bicentett a fejével az ajtó irányába.
-Noah úúrrúsiten, te meg mit csináltál?-ugrott a nyakamba Daisy
-Leblokkoltam ennyi.-törölgettem a könnyeimet
-Na akkor rendbe teszed magad, és énekelsz akkor?-vágott közbe Simon
-Nem teszem rendbe magamat, nem érdekel hogy nézek ki, mert az nem fogja befolyásolni az előadásomat.
-Már a kedvencem lettél Noah.
Bementünk Simonnal az öltözőjébe, és elkezdtem énekelni. Amikor befejeztem, szégyenlősen ránéztem Simonra, mivel nagyon izgultam mit fog szólni.
-Fú...Noah. Ebbe a számban minden benne volt. Gyönyörű hangod van, de ami a legfontosabb, hogy érzelem is volt benne. Gratulálok, te már az én kis versenyzőm leszel.-ölelt meg Simon
-Nem hiszem el úristen.-kezdtem el újra sírni
-Nagyon sok közös van bennünk úgy érzem, ezért ma este te, és a kis barátnőd hivatalosak vagytok hozzám, egy kis összejövetelre, hogy még jobban megismerjük egymást. Aztán meg elválik, hogy tudunk együtt dolgozni.

*Daisy szemszöge
Hihetetlenül örültem Noah sikerének, gyönyörűen énekelt...hallgatóztam egy kicsit. Na meg az, hogy Simon meghívott minket, ez hatalmas megtiszteltetés. Hazarohantunk, hisz tudtuk, hogy pár óra nekünk nem elég egy ilyen hatalmas partihoz. Ahogy beértünk a házba, elkezdtünk sikítani, őrjöngeni, és max hangerőn bömböltettük a zenét. Ünnepeltünk egy kicsit.
Én ruhám:

Noah ruhája:

A nagy készülődésben, kaptam egy elég érdekes telefont.

1 Fejezet

-Daisy Austin, azonnal told ide a segged!-hallottam a barátnőm mérges hangját

-Neked is szia Noah. Mi a probléma?-álltam elé elég álmos fejjel

-Te mi a francért neveztél be a kibaszott X-faktorba? Hm? Valami magyarázatot szeretnék hallani.

*Igen..beneveztem 1 héttel ezelőtt Noaht a következő x faktorba. Azért is , mert tudat alatt ő is szeretne menni, csak nincs elég mersze hozzá, hogy jelentkezzen. Hát mire a jók a barátnők, ha nem arra, hogy segítség a barátnőjüket ilyen nehéz döntésekben.

-Várom a magyarázatot.-lobogtatta előttem a lapot, amin az x-faktoros jelentkezés visszaigazolása volt.

-Noah...figyelj. Igen én neveztelek be. Nagyon jól tudom, hogy milyen jó hangod van, és te annál sokkal többet érsz, minthogy egy gyors kajálda kiszolgálója legyél. El fogsz menni. Én pedig elkísérlek téged. Túl régóta élünk itt, és nem történt semmi. Fel kell pörögnie az életünknek Noah. Fogd már fel.

-Daisy...nem is tudom mit mondjak.-most már sokkal nyugodtabb volt a hangja mint az előbb.

-Azt mondod, hogy "Oké Daisy, holnap akkor együtt elmegyünk." Ennyire egyszerű.-mosolyogtam

-Nagyon köszönöm.-borult a nyakamban

-Máskor is tudod.-öleltem vissza

-Mibe menjek?-röhögött a nyakamba

-Noah!-nevettem el magam.-Most ne ezzel törődj hanem menjél gyakorolni, addig én elmegyek egy turiba és keresek pár jó cuccot.

-Turi? Basszus...mikor lesz már az, hogy egy tök menő üzletből vegyünk ruhákat?-szomorodott el

-Akkor amikor megnyered az x-faktort.-nevettem el magam.-Na tiplizzél énekelni, pár óra és itthon vagyok.-öleltem meg, majd pár perc múlva elindultam turkáló körútra.

*Este

-Hahóóó Noah, megjöttem!-léptem be az ajtón vagy öt szatyor turis ruhával.

-Gyere fel!-hallottam az emeletről Noah hangját

-Úristen Noah...-nyitottam be a szobájába

-Mi a baj?-nézett rám rémülten

-Jól hallottam, hogy milyen zene ment?-döbbentem le teljesen

-Over again...igen...-nézett le a földre

-Lassan 1 éve, hogy nem hallgattunk One Diretiont...-hirtelen könnybe lábadt a szemem

-Hiányzott nagyon...

-Nekem is...-ültem le az ágy szélére.-Holnap ezt fogod előadni?-törölgettem a könnyeimet

-Igen...a sok munka miatt semmire nem jutott időnk...azt se tudom, most merre lehetnek a fiúk..vagy mi lehet velük, van-e barátnőjük? Liam meg Danielle összeházasodtak-e már...vagy istenem nem tudom.-ült le mellém az ágyra

-Elfelejtettük őket.-bámultam magam elé

-Emlékszel amikor 18 évesek voltunk, és érettségi előtt mentünk el koncertre együtt?-emlékezett vissza Noah

-Lehet azt elfelejteni? Életem legszebb napja volt...főleg amikor kivették a kezünkből a fiúk a telefont, és magukat kezdték el videózni.-nevettem el magam.-Még meg is van az a videó.-húztam elő a zsebemből a telefonomat

-Na nézzük már meg.-kezdett el ugrándozni a barátnőm

Azt a 2 perces videót vagy fél óráig néztük, majd elhatároztuk, hogy felnézünk a netre, és utána járunk, hogy a mi szeretett bandánkkal mi történt azóta. 

-Úristen Daisy!-kezdett el csapkodni Noah

-Mi van? Mit találtál

-Harrynek már 2 éve nem volt barátnője basszus.-kerekedtek ki a szemei

-Hogy mi? De hát ő nem erről híres.-nevettem el magam.-Na és a többiek?

-Niallnek sincsen, Liam meg Louisnak még mindig van. Ami fura, hogy Zayn meg Perrie 3 hónapja szakítottak.

-Noah, mai naptól követjük minden lépésüket.-nevettem el ismét magam

*Másnap reggel

-Noah keljél már fel! Pár óra, és a meghallgatáson kell lennünk.-kiabáltam fel az emeletre

-Úúristen itt vagyok.-szaladt le a lépcsőn

-Na nyomás tusolni, addig én kikészítem, hogy mibe menjél.

-Mi lenne velem nélküled?-állt egy helyben Noah

-Menjél már tusolni.-nevettem

Noah ruhája:

Én ruhám:

-Úristen Noah...eszméletlenül nézel ki. Ez mér biztos továbbjutás.

-Nem kevés a ruha?-nézett végig magán

-Drágám nyár van...meleg van...

-Köszönöm köszönöm köszönöm.-ölelt meg, majd szép lassan elindultunk, és bíztunk abban, hogy talán ez a nap megváltoztatja legalább az egyikünk életét.

Prológus

Daisy Austin vagyok, 20 éves. London egyik legforgalmasabb körzetében élek, a barátnőmmel Noah-val. Elég unalmas életünk van. Mindketten halálra dolgozzuk magunkat, hogy kitudjuk fizetni a lakást. Sajnos a szüleinkkel nem tartjuk a kapcsolatot, ugyanis 2 évvel ezelőtt amikor elköltöztünk otthonról, megharagudtak ránk, hogy miért hagyjuk ott őket....azért hogy megvalósítsuk az álmainkat, ami nem jött MÉG össze, de mi soha nem adjuk fel, és nem is fogjuk. Én a Starbuksban, Noah a Nando's-ban dolgozik. Pocsék. Noah-nak eszméletlenül szép hangja van, mégse tud kiszabadulni a szigorú főnök karmai közül. Én meg...semmi elképzelésem sincsen. Vagyis de... szeretnék stylist lenni...de fogalmam sincsen, hogyan kezdhetnék bele. Egy szó mint száz... eljött az a pillanat amikor úgy érzem én legalább, hogy most már történnie kell valaminek. 

Daisy 

Noah