3. Fejezet

-Daisy Austin, igen?-szóltam bele a telefonba
-Szia itt pedig Taylor Swift.-nevetett bele a telefonba
-Nincs április elseje. Szórakozz anyáddal.-szóltam vissza ingerülten, mivel soha nem szerettem azt, ha engem valaki megviccel
-Daisy, én tényleg Taylor vagyok.-hallottam a vonal másik végén, hogy már a földön fetrenghet a röhögéstől
-Jézus úristen. Ne haragudj Taylor...csak ez olyan hihetetlen, honnan tudod a telefonszámomat?
-A mosdóban hagytad a jegyzetfüzetedet, amiben benne vannak az elérhetőségeid. Gondoltam tudatom veled, hogy nálam van.
-De aranyos vagy, nagyon szépen köszönöm. Mikor tudnám átvenni?
-Ma este nem jönnél el velem Simon Cowellhez egy kisebb összejövetelre?
-Az az igazság, hogy meghívott engem és a barátnőmet. Úgyhogy találkozni fogunk majd.
-Jajj de jó, akkor közelebbről megismerhetjük egymást.-nevetett
-Ő igen, biztosan. De most megyek, akkor ott találkozunk, és még egyszer köszönöm szépen. Szia
-Szia Daisy.
Elég érdekes volt beszélni telefonon Taylor Swifttel..soha nem bírtam, de lehet, hogy mégis tök aranyos.
-Ki volt az?-kérdezte Noah
-Nem mondom el, mert úgyse fogod elhinni.-nevettem
-Niall Horan?-ugrándozott
-Te nagyon hülye vagy.-dobtam hozzá egy párnát ami a kezembe akadt.
Körübelül 10 óra lehetett amikor megérkezett a taxi a házunkhoz. Beszálltunk, lediktáltuk a címet, és elindultunk. Röpke fél óra múlva a taxis megállt, egy lélegzet elállító ház előtt. Ránéztem Noahra, és az ő arcára is kiült a meglepődöttség. Kifizettem a taxist, és kiszálltunk. Pár percig csak álltunk az ajtó előtt, és nem mertünk kopogni, vagy csöngetni. Mi senkik vagyunk szó szerint. Nem tudom mit akarhat tőlünk Simon, vagy mit nem...de ez hihetetlen még mindig. Éppen kopogtam volna, amikor kinyílt előttünk az ajtó. 
-Lányok, sziasztok.-köszöntött minket Simon
-Szia, Daisy Austin.-mutatkoztam be
-Igen tudom.-nevetett
-Hogy mi? De még soha életben nem láttuk egymást...csak délután amikor a nevemet se tudtad.-értetlenkedtem
-Ez most lényegtelen, ez most nem ide való téma, inkább gyertek be.-tárta ki előttünk az ajtót.
Rengetegen voltak. Rengeteg ismert ember. Nem is tudtam merre nézzek, mindenhol híres emberek voltak. Összenéztünk Noah-val, éreztem, hogy ő is, és én is mindjárt elsikítjuk magunkat, de nem tehettük. Bárpultnál álltunk Noah-val amikor valaki megbökte a vállamat.
-Óó szia Taylor.-köszöntem
-Szia Daisy.-ölelt meg
-Ez mi a szar?-kerekedtek ki Noah szemei
-Én mondtam, hogy nem kamuzok.-mosolyogtam Noah-ra.-Taylor, ő itt a legjobb barátnőm, Noah. Noah ő itt Taylor.-mutattam be őket egymásnak
-Daisy..ne nézz már hülyének, tudom ki ő.
-Szia Noah.-megölelték egymást
Egy ideig beszélgettünk Taylorral amikor Noah hirtelen eltűnt.

*Noah szemszöge
Úgy vettem észre, hogy Taylor és Daisy nagyon jól elvoltak...fura. Én kb. semmit se tudtam szólni ahhoz amiket beszéltek, ezért úgy tartottam jónak, hogyha ott hagyom őket, had barátkozzanak. Még mindig fura. Taylor Swift? Sose volt szimpatikus...most se lett az. Kimentem egy hatalmas udvarra ami szintén tele volt emberekkel. Elővettem a táskámból egy szál cigit, és a Niall Horan-es gyújtómat, amit még évekkel ezelőtt kaptam az egyik barátnőmtől. 
-Na hogy tetszik?-lépett mellém Simon
-Gyönyörű ez az egész. Mintha egy álomban lennék...tényleg. Csak hiányoznak a szüleim...nagyon.-néztem le a földre
-Sajnálom.-simogatta meg a hátamat.-Na de ma nem azért vagy itt, hogy szomorkodj, hanem azért mert ma valami teljesen új dolog kezdődött el az életedben.
-Igen...teljesen igazad van.
-Sziasztok.-jelent meg hirtelen Daisy.-Noah van egy gyújtód?-bökött oldalba
-Basszus... az előbb még itt volt.-kutakodtam a táskámban

*Daisy szemszöge
-Akkor most mivel gyújtsam meg?
-Csiholj tüzet.-szólt közbe Simon
-De vicces ma valaki.-nevettem
-Daisy te nagyon hasonlítasz az egyik legjobb és legtehetségesebb barátomra.-gondolkozott el Simon
*Biztos valami vén fasz lehet.-gondoltam magamban*
-És itt van?-kérdezte Noah, miközben én vetettem egy elég csúnya pillantást rá.
-Igen itt vannak. Vagyis van. Bemutassam? Szerintem nagyon jól kijönnétek.
-Hát nem veszíthetek semmit.
Simon egy szempillantás alatt eltűnt. Amit furának tartottunk Noah-val, hogy miért van egy nagy színpad a kert közepén?! Reménykedtünk, hogy nem Taylor fog énekelni. Nagyba beszélgettünk Noah-val, amikor egy ismerős hangot hallottunk meg a hangszórókból.
-Jó estét mindenkinek. Remélem nagyon jól érzitek magatok. Simon az az ember aki megváltoztatta nem csak az én életemet, hanem a 4 legjobb barátomét is. Nem azért jöttem fel a színpadra , hogy hegyi beszédet tartsak, hanem azért, mert találtam egy olyan öngyújtót amin én vagyok rajta. Soha nem láttam még ilyet, és szeretném megtalálni a tulajdonosát.
-Noah...-ennyit tudtam kinyögni
-Az ott Niall.-csuklott el a hangja
-És a kezében ott az öngyújtód.-szóltam közbe
Csak ott álltunk, és nem tudtuk mit csináljunk.