5. Fejezet

-Daisy had mutassam be az apukámat.-mutatott mellette álló férfira
-Daisy Austin vagyok.-nyújtottam a kezemet
-Des. Des Styles.-fogott velem kezet.-És bocsánat, hogy az előbb ilyen ormótlan módon jöttem ide, csak hát Harryt úgy kezelem mintha egyben a legjobb barátom is lenne.-nevetett
-Öhm..semmi gond...de mi..
-Mi csak most ismertük meg egymást.-segített ki Harry
-Akkor még jobban kérem Daisy az elnézésedet...de hát ismered a fiamat.
-Épp ez az, hogy nem ismerem.-nevettem el magamat
-Elég nagy nőcsábász.-nézett rá Harryre
-Apa...-forgatta Harry a szemeit
-Igen arról hallottam, hogy elég nagy nőcsábász hírében áll.-néztem Harryre
-Apa nézd csak ott van Ben a régi barátod, nem akarsz neki véletlenül köszönni?
-Oké vettem a célzást, elmegyek. További szép estét. Örültem a találkozásnak Daisy.
-Én is örültem.-mosolyogtam
-Ne haragudj az apám miatt.-vakarta a fejét Harry
-Semmi gond, nagy arc az apukád. Viszont nekem hamarosan mennem kéne.-néztem rá a nem létező órámra
-Nincs is rajtad óra Daisy...-nézett rá a csuklómra
-Valóban...-nevettem el magam
-Akkor most én is vettem a célzást mint apa.
-Semmi ilyesmiről nincsen szó...csak Noah egy ideje eltűnt Niallel és na...érted.-mutogattam a kezemmel
-Persze értem én. Ha akarod megkereshetjük őket. Elég jól ismerem Simon házának minden apró zugát, úgyhogy szerintem segítségedre lehetek.
-Azt nagyon megköszönném.

*Eközben Noah szemszöge
Nagyon jól estek Niall szavai. Mégis most ismertem meg...megismertem? Az túlzás. Nem tudom, hogy ezeket a szavakat amiket kiejtett a száján azok valósak-e, vagy csak szimpla üres szavak amikkel a lányokat befűzi egy max két éjszakára..én nagyon nem szeretnék ez a lány lenni. Túl naiv vagyok, és tudom, hogy mocskosul befogok neki dőlni.
-Min gondolkoztál el?-zökentett ki Niall a gondolkozásból
-Semmi semmi nem érdekes.-ráztam meg a fejemet
-Hát jó...te tudod.-nézett le a földre.- És akkor most hogyan tovább?
-Ezt meg hogy érted?-nem értettem mire céloz
-Úgy értem, hogy a mai nap után fogjuk még látni egymást? Vagy majd csak a X-faktorban látlak téged újra?
-Figyelj Niall, én semmi jónak nem leszek az elrontója.
-Húú máris jó dologként tekintessz rám?
-Remélem ez nem fog megváltozni.-mosolyogtam
-Noooooahhh.-hallottam meg Daisy hangját
-Itt vagyunk.-kiabáltam vissza
-Gondolom azért jön a barátnőd, és ha jól látom Harry is, mert menned kell, igaz?-szomorú fejet vágott
-Elég jól ismerem Daisyt, és ha ő kiég egy buliból, akkor azonnal megyünk haza.-nevettem.-Tehát igen, megyünk haza.-néztem bele a szemeibe
-Hát akkor remélem minél hamarabb összefutunk valahol.-állt fel a padról
-Egyszer még biztos találkozni fogunk.-álltam fel én is.-Viszont a gyújtót tartsd meg.
-Komolyan? Nagyon tetszik.-forgatta a kezében az öngyújtót
-Csak mert te vagy rajta.-forgattam a szemeimet
-Inkább azért, mert a tiéd.
-Noah gyere menjünk.-érkezett meg Daisy
-Niall nekünk is lassan indulnunk kéne.-szólt közbe Harry
-Akkor majd találkozunk.-mondta Niall, és megölelt.
-Örültem Niall.

*Daisy szemszöge
Mi is elköszöntünk egymástól Harryvel. Tulajdonképpen egy írtó helyes pasiról beszélünk...de mégis a belseje...nem tudom. Annyit nem beszélgettünk, hogy meg tudjam állapítani, hogy tényleg olyan nőcsábász mint ahogy mások beállítják, vagy netán egy érzelmes ember. Nem tudom.
Szépen elköszöntünk mindenkitől, hívtunk egy taxit, és hazamentünk.
*Otthon
-Noah basszus...ez az este.-vetettem le magamat a kanapéra
-Nekem ne mond...találkoztunk a One Directionnal. Felfogtad Daisy?-szinte már kiabált
-Akkor arra mit mondassz, hogy Harry apukájával összeismerkedtem?
-Most szivatsz?-nézett rám nagy szemekkel
-Téged soha.-nevettem el magamat
-Szerinted keresni fog Niall?-nézett rám aggodó tekintettel
-Tudja a telefonszámod? Nem. Tudja hol laksz? Nem. Akkor mi a kérdés?
-Most miért vagy ilyen?
-Nem tudom Noah... nekem ezzel a mai estével annyira rossz érzésem lett..hogy na..félek.
-Héé Daisy, nyugodj meg. Szerintem ez volt életünk estéje. Nyugi.-ölelt meg
-Amúgy meg nagyon aranyosak voltatok.-nevettem el magamat
-Nagyon megkedveltem...már most.-kezdett el áradozni.-Na de inkább gyere menjünk aludni, hosszú esténk volt.
-Na akkor jó éjt kis Niall új spanja.-nyújtottam ki a nyelvemet
*Másnap reggel
Nagyon jót aludtam, amikor felébresztett a telefonom csengőhangja.
-Igen?-szóltam bele álmos hangon
-Daisy Austin?
-Igen én lennék az. Tessék?
-John Maynard vagyok, és ma reggel láttam az életrajzát, hogy affinitást érez affelé, hogy ön öltöztető, avagy stylistként dolgozhasson.
-Jajj de jó. Most akkor mit kéne tennem?
-Hamarosan sms-ben erre a számra elküldök egy címet, és elkéne jönnie, és akkor beszélgetünk, és megnézem, hogy mégis mennyire van ehhez az egész szakmához tehetsége.
-Úristen nagyon szépen köszönöm. Akkor várom az sms-t.
-Viszhall.
Nagyon felpörgett korán reggel, az a tudat, hogy lehet kapok egy olyan állást, ami mindig is szerettem volna. Elkezdtem készülődni, hiszem bármelyik pillanatban megkaphatom az sms-t.



-Noah!!!Ébredj fel !-ugrándoztam az ágyán

-Mi a fasz??

-Hamarosan megyek állásinterjúra !-kiabáltam

-Jéézusom Daisy ez nagyon jó !-elkezdett ő is örülni

-Úristen most jött az sms, hogy hova kell mennem ! Nagyon szurkolj kérlek.

-Ügyes leszel! Imádlak.-ölelt meg

*Noah szemszöge

Amikor elment itthonról Daisy megint elkezdtem a tegnap estén gondolkozni, és azt éreztem hogy tennem kell azért, hogy betudjtam magamnak bizonytani hogy többé már nem leszek egy naiv kislány, hanem igenis átfogok látni mindegy egyes férfin. Épp, hogy sikerült kikászálódnom az ágyból megcsörrent a telefonom... nem az hívott akire épp gondoltam...